1990. május 15-én elhunyt Bíró Lucián, a legendás hírű felvidéki cserkész lelkipásztor, a felvidéki magyarság egyik meghatározó személyisége, a felvidéki magyar cserkészmozgalom lelki vezetője. 1924-ben vette át a révkomáromi Jókai cserkészcsapat vezetését, de nevéhez fűződik számtalan más önkéntes feladat, így pl. a komáromi diákuszoda létesítése is.1947-ben, amikor a magyar betűt törvény tiltotta, a szlovákiai magyarok részére kinyomatta “Miatyánk” c. imakönyvet és “katolikus kalendáriumát”, egyetlen magyar kiadványait a magyar jogfosztottság éveinek. Emlékét szívünkben őrizzük!
Bíró Lucián
1898. április 4-én született Zsitvaújfalun. Elemi iskoláit itt, középiskolait Esztergomban, majd mint pannonhalmi bencésnövendék Győrött végezte tanulmányait. A bencés rend tagjai közé 1915-ben lépett be, és 1922-ben Pannonhalmán szentelték pappá. Tanári oklevelét a budapesti Pázmány Péter tudományegyetemen szerezte meg 1923-ban. Az 1922/23-as iskolaévben rendje Komáromba helyezte tanárnak. 1938-ig magyar–latin szakos tanárként működött a komáromi bencés rendházban, amely a távoli vidékek tanulni vágyó fiatalok számára is az anyanyelvi kultúra elsajátításának biztos alapja volt. Bíró Lúcián sokoldalú tevékenységével, munkabírásával rövidesen nemcsak az iskola, de a város, sőt a magyar nemzetiség egész életének meghatározó személyisége lett. Neve összeforrt a két világháború közötti liturgikus, diák és szociális mozgalmak szlovákiai jelentkezésével.
1924. Őszén átvette a Jókai cserkészcsapat vezetését és ettől kezdve egy évi megszakítással az élén maradt 1939–ig. Kerületének is cserkészparancsnoka lett. Ez időszak alatt rendszeresen táborokat szervezett szeretett cserkészeinek, köztük egy tutajtábort. Részt vett az 1933-as gödöllői világjamboreen is. Cserkészvezetői munkájában segítőtársai voltak Kocsis Károly, Romhányi Árpád, a komáromi bencésgimnáziumban működő világi tanárok. Mint cserkészvezető, 1929-ben részt vett a Tábortűz megalapításában és kezdettől fogva együtt szerkesztette a lapot Mrenna József országos cserkészfőparancsnokkal, majd dr. Borka Gézával, Szombathy Viktorral, Romhányi Árpáddal és Nemcsik Valter bencés tanárral. Ő lett a Szlovenszkói Magyar Cserkész Alosztály sajtóreferense. Szerkesztette és kiadta a Jókai cserkészcsapat 15 éves története című könyvet (Beszédes Lajos és Darvas Andor cserkésztisztek közreműködésével), a Csehszlovákiai Magyar Cserkész Kézikönyvét (2 kiadásban, többek közreműködésével), a Tábortűz Diáknaptárát (2 kötet), s egyéb kisebb munkákat. 1927–től társszerkesztője volt a Szűz Mária új virágoskertje c. hitbuzgalmi lapnak. Egyéb munkái még: Magyar Nyelvtan I–II. rész, Rendszeres Magyar Nyelvtan, Magyar Helyesírási szótár, stb. Rendszeresen publikált különböző társadalmi és hitéleti sajtóban. Szerkesztője volt a Szent Ágoston Társulat kiadásában megjelenő Kincseskönyvnek. 1933-ban Komáromban kiadta a rendtársai által szerkesztett Liturgikus Lexikont (mivel Magyarországon belül nem találtak rá kiadót), amely mindmáig páratlan mű a magyar liturgia történetében. Emellett a komáromi bencés rendház önképzőkörének tanárvezetője, Mária Kongregációjának prézese, ifjúsági énekkarának vezetője.
Élénken részt vett mint a helyi, mint az országos katolikus rendezvényekben. Tagja volt a Jókai Egyesület igazgatóságának. Elnöke a Közművelődési Szakosztálynak. A Katolikus Akció helyi főtitkára, ifjúsági hitszónok, a Komáromi Katolikus Kör főtitkára, a Szent Ágoston Intéző Bizottságának tagja. A Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület Felügyelő Bizottságának tagja. Ezt figyelembe véve a rosznyói püspök, Bubnics Mihály középiskolai országos moderátorsággal bízta meg. Mint ilyen, indította meg a diáknyaraltatást is: azaz a cserkésztáborokkal párhuzamosan, vagy azok táboroztatása után nemcserkész diákokat is összegyűjtött táborba. E célból 1937. évben állandó nyaralótelepet is létesített Selmecbánya és Szklenófürdő között (ő tervezte, építését ellenőrizte, majd munkáját vezette). Itt 1938. nyarán már 200 tanuló nyaralhatott a cserkészekkel együtt 3–3 hetes csoportokban. E nyaralótelepen tartották meg 1938. Nyarán az összes felvidéki önképzőköri kiküldöttek első vezetői megbeszélésüket és itt alakították meg az Országos Magyar Önképzőköri Szövetséget. Ugyancsak itt volt (a lányok csoportjának nyaralása alatt) az első leányvezetői ankét (cserkészvezető képzés).
Az ő nevéhez fűződik a komáromi diákuszoda létesítetése is, amely azonban a mostoha körülmények között három évi működés után megszűnt. A komáromi szociális munka fellendítésére Komáromba hívta a Szociális Testvérek Társaság nővéreit. Mindezek közben természetesen “hivatalos” tanári munkáját is végezte, sőt szükségből a szlovák és a német nyelv oktatását is vállalta szaktárgyain kívül.
Mrenna Józsefnél már hírt adtunk arról, hogy 1938. december 14-én a volt szlovenszkói magyar alosztály vezetőségéből “hat talpig cserkészt” beválasztottak a Magyar Cserkészszövetség Intézőbizottságába. Közéjük tartozott természetesen Bíró Lúcián is. 1939-től a főapát döntése alapján pápai bencés igazgató volt, de a komáromi fiúktól nem tudott elszakadni. Rendszeresen tartotta velük a kapcsolatot, részt vett cserkésztáboraikban a háború alatt is. 1944–ben visszatért Komáromba, de a magyar nyelvű oktatást nem tudta megmenteni. 1945-ben a csehszlovákiai magyarság jogfosztottsága miatt a gimnáziumot bezárták. (Öt év múlva ismét magyar középiskola kezdte meg ott működését, mely mára Szlovákia egyik legjobb gimnáziuma.). 1947-ben, amikor a magyar betűt törvény tiltotta, a szlovákiai magyarok részére kinyomatta “Miatyánk” c. imakönyvet s “katolikus kalendáriumát”, egyetlen magyar kiadványait a magyar jogfosztottság éveinek. 1949-ben a besztercebányai egyházkerületbe helyezték át plébánosi beosztásba Znióváraljára, majd Malinovára. Később a Nagyszombati kerületbe került: Balonyba és a hozzátartozó Medve, Szap és Nyárad falvakba. Komáromba nyugdíjba vonulása után került vissza, ahol haláláig segített a lelkipásztorkodásban. 1989-ben a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma Márton Áron emlékéremmel tüntette ki. 1990. nyarára szklenói kirándulást tervezett az újjáalakult cserkészcsapat fiataljaival… Sajnos ezt már nem érhette meg.
Bíró Lucián 1990. május 20-án hunyt el. Lucián atyát a Pannonhalmi Szent Benedek Rend által, a komáromi Szent András templomban celebrált szentmise után a bencésrendi kriptába helyezték örök nyugalomra 1990. május 22–én.
Kismedve