Egy rendkívül gazdag héten vagyunk túl, amelynek során nemcsak adtunk, hanem rengeteget kaptunk is – számol be Gál Janka Pozsonyban dolgozó hittantanár. Hit, kegyelem, bizalom, barátság, remény – ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni az elmúlt napokat, amikor a ráti Szent Mihály Gyermekotthon lakóit láttuk vendégül.
Június 24–29. között színes és izgalmas programokkal vártuk őket: fagyizás, sportnap, sütögetés, csokikóstolás, Family Park, a bősi vízerőmű, a dunaszerdahelyi strand, állatkert, városnézés, kerti parti és piknik szerepelt a választékban. Új barátságok születtek, és sokat tanulhattunk egymástól. Szeretnék röviden beszámolni a napok eseményeiről, hogy azok is átélhessék a hangulatot, akik nem tudtak részt venni – írja Gál tanárnő.
Az érkezés napján máris egy pozsonyi fagyizóban kóstolhatták meg „a világ legjobb fagyiját”. Ezután elfoglalták a szállásukat, majd gulyással fogadtuk őket.
Másnap sportnapot tartottunk a Duna utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium tanulóival és tanáraival és a ráti gyerekekkel együtt. Az iskola igazgatója, Morvay Katalin is személyesen üdvözölte vendégeinket. A felnőttek a délelőtt során imát mondtak a Mély-úti Szűz Mária-barlangnál, majd a magyar nagykövetség és kulturális intézet vendégszeretetét élvezték. Itt lepte meg zongorán kísért énekeivel a vendégeket a Rátot önkéntesként jól ismerő Lantos Borbély Katalin énekesnő, kántor. A nagy meleg elől délután a Vaskutacskára vonultunk vissza, ahol cserkészeink már vártak ránk. Szafaládét, kolbászt, szalonnát sütöttünk, a gyerekek a patakban játszottak, a felnőttek pedig beszélgettek – egy igazán meghitt délutánt tölthettünk együtt.
Június 26-án az ausztriai Kittsee-ben található csokigyárat látogattuk meg. Megtudtuk, hogyan készül a csokoládé, és természetesen kóstolót is kaptunk. Innen a Szentmargitbánya melletti családi vidámparkba indultunk tovább, ahol már a buszban izgatottan beszélgettünk arról, ki melyik hullámvasútra ül majd fel. Ez a nap a boldogságról, a játékról és a bátorságról szólt. Este egy pozsonyi étteremben vacsoráztunk.
Pénteken a vízé volt a főszerep: a bősi vízerőműben jártunk, megismertük működésének részleteit. A helyi önkormányzat szeretettel fogadott és megvendégelt minket.
Ezután a dunaszerdahelyi strand következett, ahol mindenki kedvére pancsolhatott, vagy csúszdázhatott. Ezen az estén egy somorjai étteremben vacsoráztunk.
Június 28-án a felnőttek városnézésre indultak Borka László, a Duna utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium történelem-földrajz szakos tanárának vezetésével. Megismerkedtünk Pozsony történetével, meglátogattuk a Kék templomot, a Szent Márton-székesegyházat és a város több nevezetességét. A gyerekek közben az állatkertben mókáztak. Délután a Csemadok-székházban közös kulturális programot tartottunk: versek, prózák és énekek csendültek fel, különösen megható volt a ráti gyermekek előadása, amikor a „Nélküled” című dalt együtt énekeltük. Hallottunk mesét Jakubecz Mártától és Somogyi Zsuzsannától is. Este a magyar nagykövetség vendégei voltunk egy hangulatos kerti partin.
Vasárnap, Szent Péter és Pál ünnepén búcsúztunk. Délelőtt szentmisén vettünk részt, ahol a ráti gyermekek ismét énekeltek. Tamás atyával koncelebrált a Rómából hazalátogató Melo Lajos domonkos atya is, aki elmondta, maga is járt már Ráton. A szentmise után a Medikus-kertben a felvidéki Novota János, a széles körben ismert kapus várt minket, aki a gyerekekkel együtt focizott, kérdéseikre válaszolt, és mesélt hivatásáról.
Ebéd után elérkezett a búcsú pillanata – de ez a búcsú nem örökre szólt, hiszen augusztusban tőlünk látogatnak el többen Rátra. Addig is, gondolunk RÁTok! – üzejük nekik.
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani minden támogatónknak: azoknak, akik anyagilag hozzájárultak, ajándékokat ajánlottak fel, imádkoztak ezért a kezdeményezésért, segítettek, akik Molnár Tamás atyával együtt „a szervező stábot” alkották – akik egy összekovácsolódott csapatként számos dolgos, ám nagyon boldog órát, napot, hetet töltöttünk a vendéglátás biztosításának alapos szervezésével és lebonyolításával. Bercz Amáliával, Kulacsík Anikóval, Oravek Annával, Varga Máriával, valamint a Kenderessy, Matousek és Vician családdal éjt nappallá téve szolgáltunk, miközben minden egyes pillanatért hálásak voltunk és vagyunk, s továbbra is sokakkal közösen csak annyit mondunk: megérte!
A nagyon sok pozsonyi és Pozsonyon kívüli önzetlen magánszemély és család, vendéglátósok és magánvállalkozók különféle méretű anyagi és erkölcsi támogatása mellett – ezt itt hosszú lenne felsorolni, néhány alapítványt, céget is megemlítünk, akiknek sokat köszönünk:
A szállást, néhány étkeztetést és az autóbuszos utazásokat a tízéves Kukkonia Polgári Társulás térítette, a húsokat a tonkházai Bognár Húsüzem biztosította, a kenyeret az Úszori Pékség ajándékozta, pénteken a bősi és dunaszerdahelyi önkormányzat mellett a Pázmaneum Polgári Társulás és a szerdahelyi strand több büfése, valamint a somorjai Samaria olasz étterem és szálloda biztosította a csallóközi nap bőségét, de mindenképp megemlítenénk a Korda könyvkiadót is.
A legtöbb helyen a belépőjegyeket is sikerült kedvezményesen megvásárolnunk a vendégek számára.
De ajándékot ajánlott fel a magyarországi Béres Alapítvány, a peredi Zilizi Gyula mestercukrász, az osztrák Hauswirth csokoládégyár, a Játékvár Játszóház, a pozsonyi Csemadok, a Szövetség a Közös Célokért, a dunaszerdahelyi Ego Optika is, és még sokan mások… Az ajándékozási szerződések és a számlák rendezésével járó irodai munkákat a Pozsonyi Főegyházmegye Érseki Hivatala vállalta magára. Köszönjük!
