„Ne félj, mert megváltottalak,
Neveden szólítottalak,
Karjaimba zártalak,
Örökre enyém vagy.”
„Ne félj!” Ez volt a Nagyböjti lelkinapok központi gondolata. 2024-ben a lelkinapok a dunaszerdahelyi 10. számú Szent György cserkészcsapat szervezésében kerültek megrendezésre.
A programsorozat pénteken, március 8-án filmvetítéssel kezdődött, ahol Sean McNamara Életem a szörf (Soul Surf) című alkotását néztük meg. A film Bethany Hamilton igaz történetét mutatja be, aki egy cápatámadás következtében elvesztette az egyik karját. A vetítést filmelemzés, lelki beszélgetés követte, Ajpek Gabriella cserkésztiszt vezetésével. A film kapcsán több aspektusból közelítettük meg a félelmet, annak megjelenését és leküzdését.
Március 9-én a program a diósförgepatonyi Rózsafüzér királynője római katolikus templomban folytatódott. Az aznapi megnyitót követően Halász Imre plébános, cserkésztiszt előadását hallgathattuk meg. Imre atya kifejtette, hogy csupán két dologtól, a kísértéstől és a bűntől kell félnünk életünk során, a többiről a Jóisten gondoskodik. Előadásában bíztatott, hogy hagyjuk el az énközpontúságot és engedjük, hogy Isten általunk cselekedjen. A hallottakat kiscsoportokban beszéltük meg. Elmondható, hogy a téma mindannyiunkban értékes gondolatokat ébresztett. Az előadást keresztút követte. Ebéd előtt, kézműves foglalkozás keretén belül imakarkötőket készítettünk. Délután érkezett hozzánk Zsidó János plébános, cserkésztiszt. Előadásában azokról a dolgokról beszélt, amitől az emberek félnek, pedig nem kéne. Ilyen például a jövő, a halál, a lemaradás. Hangsúlyozta, hogy nem kell félnünk, hiszen, ha Isten velünk, ki állhat ellenünk. A kiscsoportos beszélgetések során ezeket a gondolatokat fűztük tovább. Az előadást és a beszélgetéseket követően lehetőségünk volt a szentgyónásra, majd megkezdtük a felkészülést a szentmisére. A zenei szolgálatot csapatunk tagjai, Bartal Jázmin, Bartal Adriána, Lukács László és Gaál József szolgáltatták. A tartalmas prédikáció és a precízen összeválogatott miseénekek emelték a mise fényét. A napot az utolsó vacsora felidézésével zártuk. Autentikus környezet és ételek által próbáltuk feleleveníteni annak a bizonyos kétezer évvel ezelőtti estének a hangulatát.
Az egész hétvége folyamán éreztük, hogy a Jóisten is résztvevője volt a napoknak. Számos értékes gondolattal tértünk haza, lelkileg feltöltődve készülünk húsvétra. Ezúton is szeretnénk megköszönni Kovács Attila dióspatonyi plébánosnak, hogy helyet biztosított a programok lebonyolításához és a szombati szentmisét szolgáltatta. Nagy örömünkre szolgál, hogy a rendezvénybe bekapcsolódtak a cserkészszülők és a helyi gyülekezet tagjai is. Hálás szívvel gondolunk arra, hogy ezt a hétvégét felajánlhattuk lelki épülésünkre, az Úrra való találkozásra és nem féltünk kiszakadni a rohanó hétköznapokból.
Lelkes Boróka, 10. számú Szent György cserkészcsapat
„Rohanó életemben sajnos csak ritkán jut naponta több mint 10 perc az Isten igéjére, illetve imára. Sajnálatos módon nincs ez másképp ebben a nagyböjti időszakban sem. Viszont az Úr ilyenkor egyre jobban kopogtat a szívem ajtaján, míg nem egy egész napot vagy hétvégét az Ő jelenlétében élek meg. Ennek a hívásnak adtam teret, amikor bejelentkeztem a szövetségünk Nagyböjti lelkinapjaira.
Az ember életében sok külső és belső körülményt lehet felsorolni, ami miatt képesek vagyunk aggódni és félni. Viszont csak 2 dologtól szabad tartania egy keresztény embernek: a bűntől és a kísértéstől. Nagyon buzdító és egyben megnyugtató volt, mikor Zsidó János atya felsorolt 15-20 dolgot, amiktől félünk, de Isten kegyelme és szeretete által nem kéne, ellenben a fent említett 2 dologtól, amiktől viszont tartanunk kellene. Isten azonban 4 erős fegyverrel készült számunkra, hogy ezeket is le tudjuk győzni. Mégpedig a következőkkel: ima, Isten igéje, böjt és az irgalmasság cselekedetei (tudtuk meg Halász Imre atya előadásából). Az előadásokat mindig követte egy vezetett beszélgetés, ahol elmondtuk egymásnak gondolatainkat, melyeket az előadás kapcsán a Szentlélek előidézett bennük, illetve megosztottuk szűk körben a saját félelmeinket és aggodalmainkat.
Hogy mennyire döcögősen élem meg az idei nagyböjtöt mi sem mutassa jobban, mint az, hogy a lelkinapon vettem részt először keresztúton az idén. Mindig különös érzés számomra részletről részletre végig járni azt az utat, amit Jézus is végig járt értem. Csodálattal tölt el, hogy mi mindent képes volt értem megtenni, és én ezt milyen gyakran nem is értékelem. Magával ragadott a gitáros-zongorás-hegedűs szentmise is, melyen már tiszta lélekkel tudtam részt venni a gyónás után.
Meghatározó élmény volt számomra az utolsó vacsora felidézése is. A lábmosás szertartása után beléptünk „az emeleti terembe”, mi esetünkben a pincébe. Mind az ételek, mind a háttérzene, étkezés módja, a magyarázat, valamint az utolsó vacsorán történtek összefoglalása belerepített minket abba a korba, amikor Jézus élt és tevékenykedett itt köztünk. Meghittségét nehéz szavakba önteni.
Biztosan állíthatom, hogy egy percet sem bántam meg és újra elmennék, mert mindig új lendületre kapok és erősödik a hitem ilyen alkalmak által. Nagy köszönet a szervező csapatnak, hogy kitartóan megszervezték a hétvégét és nem hagyták, hogy a csüggedtség úrrá legyen rajtuk, még ha az érdeklőés lehetett volna nagyobb is.
Isten áldjon meg titeket többszörösen a beletett munkátokért!”
Kurcz Jani, 35. számú Baranyay János cserkészcsapat
