Tisztess, büszke és bölcs ifjak a Felvidékről
A búcsú zarándokcsoport „Mátét” gazdag. A kedves székely nyelvjárású két tudós ifjúját az evangéliás nevén emlegetik: Eke Máté és Vida Máté a felvidéki katolikus közösségi, kulturális és vallási életnek cselekvő tagjai. Utóbbiról még az egyetemisták ez a világot könnyű-keserves kenyérrel ellátó — első azonban már az újabb nemzedékek boldogulását készíti elő saját tapasztalataik átadásával. Eke Máté korábban iskolai ünnepségeken ismerkedett meg a keresztény értékekkel, majd ifjúsági programokon is elmélyült ismerője, hiszen a katolikus közösség templomi, énekkari, előadóművészeti, imacsoportos és nyári programjai önálló identitását, elkötelezettségét komolyan biztosították, s munkához méltó öltözetet. Cserkészcsapatvezetőként mára a felvidéki Sík Sándor Cserkészközösség vezetője lett, s a Szlovákiában szolgáló magyar ifjúsági missziók tanácskozásán is meghatározó tudható. Hivatását tekintve pedagógus, és a hitbeli elmélyülés kapcsán földrajzi és kulturális alapot adva be diákjait. Társa, Vida Máté másik szlovákiai magyar településen tevékenykedik, hasonlóan ifjúsági vezetőként.
A vegyészépítő Vida Máté jelenleg kissé lazább kapcsolatban van a keresztény közösségi tevékenységekkel, hiszen idejének többségét az egyetemi és munkahelyi feladatok kötik le. Ezért is tartja különleges élménynek, hogy a csíksomlyói búcsúra eljutott. „A természet szépségei leírhatatlanok, a közösség pedig felemelő érzés. Itt az ember tudja, honnan is jött, s végső soron milyen cél felé is tart.” A diploma megszerzése után a képesítéssel a vegyipar szélesebb köreiben is lehetőségei nyílna majd választani. Én azonban az alapszinten ragadnék meg, mivel lehetővé tenné, hogy mérnökként is oktató lehessek. Édesapám szintén tanárként működik, de már cserkészvezetőként is közösséget vállalok azzal a példával, amit a fiataloknak mutatok. A világ nagyon gyors. A pörgést időnként megpróbáljuk lelassítani, ahol le tudunk tiszta levegőt venni.” — mondja Vida Máté. A természet szépségeit be kell mutatnunk, a helyet, ahol az élet értelméről tanítanak a hitben élőknek. Feladatunk az, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a divat elfogadható mozzanatai, a fiatalok ízlése és az örök értékek befogadásának lehetősége között.”
Eke Máté számára a keresztény ifjúsági szervezet nem családi hagyomány által vált személyes valósággá, bár a barátokat bemutatott közösség alapvető értékei és elvei sohasem voltak számára ismeretlenek. A hit, természetesség, megbízhatóság, tudás — nem utolsósorban pedig a másoknak való szolgálat mindig is vezéreszméi voltak az értékes életnek. Építészeti szakközépiskolában érettségizett, magasabb szinten azonban a felvidéki fiatalok nevelését, tanítását választotta. Vele azok, melyeket érdemesnek találnak arra, hogy velük másokat is elvezessenek. Több ifjúsági program irányítójaként, szervezőjeként szerepel számos cserkésztáborban. „A keresztény életforma, mely kimondott céljai lehetőséget, eszközeit nevelés formájában kínálja, szembetűnő különbséget jelent az iskolai munkában. Úgy látom, hogy a fiatalok számára a lehető legszükségesebb az, hogy a felekezetük megtartása mellett a szociális biztonságot többségelvű szerepek mentén is gondjainkra bízzák. Úgy hiszem, hogy Sík Sándor közössége ma emberibb munkába öltözteti a magyart nevelőjénk!”
A mai Románia – Erdély és Partium – területeire mindkettő ifjúsági közösségi munkájának látókörét kiterjeszti. A Búcsú előtti találkozásaink megerősítették korábbi feltételezésemet: több ezer felvidéki fiatal vállalja a Szentlélek és a Szentlélek által vezérelt tanítványi közösség hitvallását. A szülők biztatására szinte minden évben megérkeznek zarándokként.
Azért megyek, hogy erőt kérjek a Szűzanyától
Bozsár Angelika vagyok Ipolyságról. Harmincöt éves. Tizenhétvesen voltam legelőször Csíksomlyón, a pünkösd szombati fogadalmi búcsúban, de akkor még nem tudtam felfogni, hogy miről is szól mindez. Immár régóta visszajárok minden évben. Ebben az esztendőben is szenvedélyesen kibusszultuk az utat, intéztem a szállást, az ellátást és a zarándokcsoportot. Bár több tartott, mert először csináltam, de mivel a lelkem ezt annyira meg akarta élni, megvalósult. Újra ott lehettem a nyeregben!
Amikor ott vagyok, megszűnik minden problémám, és azt érzem, mintha megszűnnék létezni, és nem lenne semmi, csak élhetném. Egyszerűen gyönyörű! Én ott csak sírok, és az a jó sírás. Minden évben visszajárok, és vállalom a terhet, mert megéri elviselni a nehézségeket. Azért megyek, hogy erőt kérjek a Szűzanyától, segítsen nekem, megőrizze a szüleimet és az egész világot. Megadjam mindennek az értelmét. Lélekben sok minden megváltozott bennem az évek során, jövőt is elkezdtem látni, minden most azért, hogy tovább éljek és mindent megélhessek ugyanúgy. Merem állítani, hogy mindent neki és a Jóistennek köszönhetek, mert mellettük állt mindig. Remélem, hogy a jövőben is így lesz. Bárhol és bármikor imádkozhatok a Szűzanyához, de az az érzés mindent felülmúl, amikor fölmegyek a szenthelyen hozzá, és megérinthetem a kegytemplomát. Akkor, abban a pillanatban annyi minden átmegy a lelkemben, amiben semmi más nem adni neki, s ez csak a legfontosabbat teszi elérhetővé. Nekem az a legszebb az egészben, hogy tartsa meg egészségben az egész családomat. Örülök, hogy beszámolhattam az érzéseimről. Azt hiszem, hogy sok-sok ezeren gondolunk és érzünk hasonlóan a Segítő Szűz Mária lábánál. Ezt boldogságot nem veheti el senki tőlünk. Istennek legyen hála!
Forrás: Csíksomlyó Magazin